Önbecsapás

Annyi féle ember van a világban és úgy veszem észre félnek Boldogok lenni, azaz félnek felvállalni a valódi arcukat....

Miért kell álarc, ha haragszunk valakire, miért kell úgy tenni mások előtt mintha az ég világon semmi nem történt volna....

Miért mutatják azt a világnak és a környezetüknek,hogy semmi baj, minden rendben?

Miért kell fölösleges szerepeket játszani?

Persze most mondhatnátok, hogy ezen miért kell fenn akadni? --- azért, mert ezzel önmagukat is becsapják, és valóban ez lenne vele a céljuk,hogy olyan álarc mögé rejtőzzenek, amiről maguk is elhiszik, hogy olyanok.....közben meg szinte semmit nem tudnak önmagukról, nem ismerik fel jó és rossz tulajdonságaikat, nem merik fel vállalni magukat, olyannak amilyenek, de vajon attól félnek ítélkezni fog a környezetük? Nem hiszem..

Pont azért ítélkeznek mert többen azért látják,hogy az álarc alatt igen nagy bajok vannak.....

Pont azért érzik az álarcot hordó emberek,hogy el kell rejtsék érzéseiket, gondolataikat, mert első körben saját magukat csapják be, de így meg a probléma a szőnyeg alá van söpörve, és nem látjuk, viszont nem hiszem hogy el kéne felejteni,hogy a szőnyeg alá söpörtük.....Bár nem az én tisztem ítélkezni viszont mint mindenki más én is alkothatok véleményt akár hangosan akár magamban.

A világban annyi szép és örömet okozó történés -szépség- van, akár egy napsütéses nap, vagy az eső kopogása az ablakon, akár egy sóhaj vagy pillantás, annyi mindennek lehetne örülni, és nem megragadni a rejtegetés mellett. Ha elrejtjük valós érzelmeiket milyenségünket, becsapjuk a környezetünk, és saját magunk is, és joggal mondhatják mások,hogy nekem ilyenre nincs szükségem, mert nem zsákba macskát akartam venni.... a boltban is azt veszi meg az ember amiről azt hiszi a csomagolás alapján,hogy finom, vagy szép.....