Mint már említettem mostanában
találkoztam Dr. Csernus Imre–A Férfi című könyvével......
(amikor megpillantottam a könyvet már
tudtam hogy hamar el fogom olvasni, és nagy levegőt véve
megkérdeztem barátnőmet kölcsön kérhetem-e---szeretek
könyvtárba járni,kölcsön ritkán kérek könyvet,és emlékeztem
hogy egyszer említette,hogy annyi könyvet adott már kölcsön de
egyet sem kapott vissza----és igen a hátizsákomban a könyvvel
tértem haza. Amint eljött a pillanat hogy olvashatok,mert
elcsendesült a ház,manó alszik - minden nyugodt.....na azóta
olvasom is rendíthetetlenül....)
A következő igen megfogta a
gondolataimat érdemes elolvasni és elgondolkozni rajta:
"Azt hiszem itt kezdődik a legnagyobb
szarság a nevelés során. Vagyis amikor a leendő pasikba olyan
dolgokat vernek bele, ami természetellenes. Az olyan apák szokták
ezt tenni, akik nem mutatják ki az érzéseiket, amikor
bánatuk, gondjuk van, vagy haragosak, hanem mindezt lenyelik.
És ugyanezt tanítják meg a
kiskölyöknek is- vagyis hogy nem szabad sírniuk. Különben
elveszítik a presztízsüket. Mert ha gyengének látszol, nem vagy
pöcsös. És ha nem vagy pöcsös,akkor az olyan,mintha nem lenne
farkad,ha pedig nincsen farkad,nem vagy férfi........
Én azt gondolom, az erő mindig ott
kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem
ott ,amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenéstelen arccal bír
ki mindent. Különösen,ha egy család környezetében történik
mindez.
Akkor az hazugság lesz.
Sokan azt gondolják,hogy ha látnak
egy zokogó férfit,az nagyon kétségbeejtő látvány, akkor már
igazán nagy gáz van. Hogy a férfikönny az
már a vég....De szerintem a férfikönny éppoly emberi, mint a női
könny. Nem hiszem, hogy súlyosabb dolog, amikor egy férfi sír. Én
ilyenkor egy olyan férfit látok magam előtt, aki van annyira érett
ember, hogy elsírja magát.
Ugyanakkor
persze lehet különbség a hisztis sírás meg egy valódi zokogás
között. Az előbbi a puskaporos hordó effektusa ,az csak úgy
kirobban, indulatból. Nem szívből jövő reakció, nem őszinte. Ha
valaki indulatból mond vagy tesz valamit, annak soha nem lesz
következménye,
ha valaki indulatból hoz meg egy döntést ,azt soha
nem fogja betartani. Soha. Az indulat elszáll,és ott marad a
kimondott szó súlya. Hogyan is alakul ki az ilyen sírás? Úgy, hogy
a pp (puha pöcs) akkor is nyel, amikor nem kéne, csak nyel, nyel, nyel,
és nyel,majd robban. És mi történik a robbanás után? Nagyon
megindító, jaj,borzasztóan sajnáljuk szegény csávót! Aztán
megint jön a mamuci, aki megvédi,megvigasztalja.....Az
ilyen események után a pasi rendszerint elszégyenli magát. És
ahelyett, hogy levonná a tanulságot, hogy mit fog ezután másképp
tenni, inkább folytatja tovább a nyelést. És újra egyre többet
és többet nyel. Ha aztán megint kirobban belőle, majd megint jön
a mama, aki megvigasztalja. Ezzel a pasi valójában mindent
elkövet, hogy egy idő után elveszítse saját presztízsét. Mert a
felismeréseket nem követi semmiféle változtatás. Legfőképpen
következetes változás. Persze lehet, hogy ez a mondat ,hogy „Ne
sírj,kisfiam!” soha el sem hangzik, de nem is ez a fontos, hanem
az, hogy mit mutat-vagy nem mutat-valaki.
Mert kimutatni az érzéseket: ez legalább olyan fontos. Olyan ez
mint amikor azt mondom valakinek,hogy szeretem,menyire fontos
nekem,de nem ölelem át."
Arra azért kíváncsi lennék, hogy az
olyan pp- ből (puha pöcs) akit nem vigasztal anyuci,
(mert nem tud a párkapcsolati
problémákról, vagy nem él, vagy nem olyan a viszony, hogy anyuci
vigasztaljon) milyen reakció váltódik ki????
Agresszor hiszti? ami nem sírással
jelenik meg hanem üvöltéssel és erőszakkal?
Vagy ez a megjelenési forma nem
jellemzős a hisztis sírásra? és itt igen is a tipikus hisztis
sírásra kell gondolnunk, mert akkor elképzelni sem tudom milyen
lehet amikor egy férfi így sír.
(hisz magam sem láttam még ilyet se
munka közben, se a magánéletben, hogy bármelyik férfi ismerősöm
vagy férfi akit láttam hisztis sírásban törjön ki, vagy üljön
le és kezdjen el sírni, mert teszem azt nem bírja a nyomást és
nem bír tovább nyelni, akár a munkában, akár a magán-családi
életben.)
