Egy röpke pillanat :)

Napközben figyelem a várost és az embereket,hogyan mozog minden egyszerre.

Mindenki lehajtott fejjel halad a maga útján, egymásnak mennek, nem figyelnek, táskával fejbe verik a kisgyerekeket. És csak haladnak előre, hol unott arcokkal hol egy egy kacagással lehet találkozni, de valós emberi érzelmekkel nem, és mivel nem szoktam ilyen valós érzelmekkel találkozni igen meglepődtem ma amikor a 9-es buszon egy férfi közel 30 éves,az édesanyja aki közel 60 éves lehetett és a nagymama aki közel 80-nak nézett ki igen nehezen mozgott és járássegítője is volt tudjátok az a kerekes, amikor leszálltak az anyuka egy mozdulattal összecsukta a szerkentyűt a fiú is felpattant és oda lépet a nagyihoz, megfogták egymás kezét és olyan jó volt látni ahogy a nagyi megbízik az unoka már erős kezében,hogy öröm volt nézni, az unoka arcán nem a megszokott unott undor volt hanem tiszta szeretet és még vicceltek is egymással.

A jelenet után körbe néztem a buszom,vajon rajtam kívül más is észrevette-e a mindennapi rohanásban azt a pici szépet?

Nem hiszem hogy más látta vagy megáll az ilyen pillanatoknál,mert ki tudja miért....

A lényeg az hogy igen is vannak pillanatok amik napközben fel tudják dobni a napodat.

By Szuperanyu

Önbecsapás

Annyi féle ember van a világban és úgy veszem észre félnek Boldogok lenni, azaz félnek felvállalni a valódi arcukat....

Miért kell álarc, ha haragszunk valakire, miért kell úgy tenni mások előtt mintha az ég világon semmi nem történt volna....

Miért mutatják azt a világnak és a környezetüknek,hogy semmi baj, minden rendben?

Miért kell fölösleges szerepeket játszani?

Persze most mondhatnátok, hogy ezen miért kell fenn akadni? --- azért, mert ezzel önmagukat is becsapják, és valóban ez lenne vele a céljuk,hogy olyan álarc mögé rejtőzzenek, amiről maguk is elhiszik, hogy olyanok.....közben meg szinte semmit nem tudnak önmagukról, nem ismerik fel jó és rossz tulajdonságaikat, nem merik fel vállalni magukat, olyannak amilyenek, de vajon attól félnek ítélkezni fog a környezetük? Nem hiszem..

Pont azért ítélkeznek mert többen azért látják,hogy az álarc alatt igen nagy bajok vannak.....

Pont azért érzik az álarcot hordó emberek,hogy el kell rejtsék érzéseiket, gondolataikat, mert első körben saját magukat csapják be, de így meg a probléma a szőnyeg alá van söpörve, és nem látjuk, viszont nem hiszem hogy el kéne felejteni,hogy a szőnyeg alá söpörtük.....Bár nem az én tisztem ítélkezni viszont mint mindenki más én is alkothatok véleményt akár hangosan akár magamban.

A világban annyi szép és örömet okozó történés -szépség- van, akár egy napsütéses nap, vagy az eső kopogása az ablakon, akár egy sóhaj vagy pillantás, annyi mindennek lehetne örülni, és nem megragadni a rejtegetés mellett. Ha elrejtjük valós érzelmeiket milyenségünket, becsapjuk a környezetünk, és saját magunk is, és joggal mondhatják mások,hogy nekem ilyenre nincs szükségem, mert nem zsákba macskát akartam venni.... a boltban is azt veszi meg az ember amiről azt hiszi a csomagolás alapján,hogy finom, vagy szép.....

Házasság-Hazugság???

 Család-csalás???
Házasság-Hazugság???

"Megint jön a nem értem az embereket dolog.........

Többen tanúi vagyunk egy olyan Házasságnak ami hazánk nagy rétegére jellemző, és rosszabb mint a Barátok közt....

Már mindenikek osztott az író azaz jelen esetben a Feleség főszerepet, van ármánykodás,féltékenység,rosszindulat,mérgezés,stb."

 Házasság napjainkban

Ősi norvég vers:

Tanulj!
Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.

Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj.
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN! 

By Szuperanyu!!!!