Egyetlen dolgod van: jól érezni magad most!

Az életed célja az, amit annak hiszel. Küldetésedet te magad szabod ki saját magadnak. Életed, pedig az lesz, amivé teszed, és soha senkinek nem lesz joga ítélkezni feletted. A saját tábládhoz tartozó palavessző a te kezedben van. Ha a múltban csupa ostobasággal írtad tele a táblát, töröld le szépen. Törölj ki minden emléket, amely nem szolgálja jelenlegi életed. Légy hálás, azért, hogy idáig eljutottál, és kezdd újra! Immáron itt a tiszta tábla az újrakezdés előtt. Kezdd hát újra! Itt és Most! Találd meg az örömödet az életben, és légy boldog. Isten arra teremtett, hogy megéld a lét örömét. Csak olyan dolgokat csinálj, amelyek örömmel töltenek el. Csináld azt, amit szeretsz. Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy átéld az öröm érzését. Tedd fel magadban a kérdést: "Miben lelem örömömet?" Ha megtalálod a választ, és átadod magad annak a bizonyos tevékenységnek, a vonzás törvénye lavinaként zúdítja majd rád az örömteli embereket, körülményeket, és eseményeket, és mindezt azért, mert magad is az öröm frekvenciáján rezegsz. A belső vidámság valójában a siker fűtőanyaga. Minden, ami örömmel tölt el, újabb jó dolgokat vonz majd az életedbe.Bármerre is indulj, jól döntesz. Ez a választás szabadsága. A te táncodat senki más nem táncolhatja, a te dalodat senki más nem énekelheti, a te történetedet senki más nem írhatja meg. A Föld neked forog. Az óceánok neked áradnak, és apadnak. A madarak neked énekelnek. Minden gyönyörűség, amit látsz, minden csoda, amit tapasztalsz, érted, neked van. Nézz körül! Ebből az egészből semmi sem létezne, ha te nem lennél. Ne feledd, életed tábláját Te írod tele, méghozzál azzal, amivel akarod. Egyetlen dolog van: Jól érezni magad-most!

(Forrás)

Èrdemes megfontolni.....

Az élet egy játék- ismerjük meg a játékszabàlyokat és jàtszunk jól.Egy jó játèkos èber, így könnyű szàmára a tolerancia és rugalmasság,  nem ragad le túl hosszú időre bizonyos jeleneteknél, a szabályoknàl, vagy bàrmelyik játékosnál , megadja a kijáró tiszteletet és a figyelmet, de folyamatosan  halad tovább. Egy jó jàtékos a saját szerepét jàtssza, és nem próbálkozik azzal, hogy a másik szerepét játsza el.

Anthony  Stano --"Élet" --

Világban az ember,vagy Emberben a világ!

"Volt egyszer egy világ, a világban egy bolygó,
a bolygón egy földrész, a földrészen egy ország,
az országban egy város, a városban egy lakás,
a lakásban egy szoba, a szobában egy ember,
s az emberben egy világ." 

(Seth F. Henriett)

Pszicho Napok 2 :)

Mint már említettem mostanában találkoztam Dr. Csernus Imre–A Férfi című könyvével......

(amikor megpillantottam a könyvet már tudtam hogy hamar el fogom olvasni, és nagy levegőt véve megkérdeztem barátnőmet kölcsön kérhetem-e---szeretek könyvtárba járni,kölcsön ritkán kérek könyvet,és emlékeztem hogy egyszer említette,hogy annyi könyvet adott már kölcsön de egyet sem kapott vissza----és igen a hátizsákomban a könyvvel tértem haza. Amint eljött a pillanat hogy olvashatok,mert elcsendesült a ház,manó alszik - minden nyugodt.....na azóta olvasom is rendíthetetlenül....)

A következő igen megfogta a gondolataimat érdemes elolvasni és elgondolkozni rajta:

"Azt hiszem itt kezdődik a legnagyobb szarság a nevelés során. Vagyis amikor a leendő pasikba olyan dolgokat vernek bele, ami természetellenes. Az olyan apák szokták ezt tenni, akik nem mutatják ki az érzéseiket, amikor bánatuk, gondjuk van, vagy haragosak, hanem mindezt lenyelik.

És ugyanezt tanítják meg a kiskölyöknek is- vagyis hogy nem szabad sírniuk. Különben elveszítik a presztízsüket. Mert ha gyengének látszol, nem vagy pöcsös. És ha nem vagy pöcsös,akkor az olyan,mintha nem lenne farkad,ha pedig nincsen farkad,nem vagy férfi........

Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott ,amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenéstelen arccal bír ki mindent. Különösen,ha egy család környezetében történik mindez.

Akkor az hazugság lesz.

Sokan azt gondolják,hogy ha látnak egy zokogó férfit,az nagyon kétségbeejtő látvány, akkor már igazán nagy gáz van. Hogy a férfikönny az már a vég....De szerintem a férfikönny éppoly emberi, mint a női könny. Nem hiszem, hogy súlyosabb dolog, amikor egy férfi sír. Én ilyenkor egy olyan férfit látok magam előtt, aki van annyira érett ember, hogy elsírja magát.

Ugyanakkor persze lehet különbség a hisztis sírás meg egy valódi zokogás között. Az előbbi a puskaporos hordó effektusa ,az csak úgy kirobban, indulatból. Nem szívből jövő reakció, nem őszinte. Ha valaki indulatból mond vagy tesz valamit, annak soha nem lesz következménye,

ha valaki indulatból hoz meg egy döntést ,azt soha nem fogja betartani. Soha. Az indulat elszáll,és ott marad a kimondott szó súlya. Hogyan is alakul ki az ilyen sírás? Úgy, hogy a pp (puha pöcs) akkor is nyel, amikor nem kéne, csak  nyel, nyel, nyel, és nyel,majd robban. És mi történik a robbanás után? Nagyon megindító, jaj,borzasztóan sajnáljuk szegény csávót! Aztán megint jön a mamuci, aki megvédi,megvigasztalja.....Az ilyen események után a pasi rendszerint elszégyenli magát. És ahelyett, hogy levonná a tanulságot, hogy mit fog ezután másképp tenni, inkább folytatja tovább a nyelést. És újra egyre többet és többet nyel. Ha aztán megint kirobban belőle, majd megint jön a mama, aki megvigasztalja. Ezzel a pasi valójában mindent elkövet, hogy egy idő után elveszítse saját presztízsét. Mert a felismeréseket nem követi semmiféle változtatás. Legfőképpen következetes változás. Persze lehet, hogy ez a mondat ,hogy „Ne sírj,kisfiam!” soha el sem hangzik, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy mit mutat-vagy nem mutat-valaki. 

Mert kimutatni az érzéseket: ez legalább olyan fontos. Olyan ez mint amikor azt mondom valakinek,hogy szeretem,menyire fontos nekem,de nem ölelem át."

Arra azért kíváncsi lennék, hogy az olyan pp- ből (puha pöcs) akit nem vigasztal anyuci,

(mert nem tud a párkapcsolati problémákról, vagy nem él, vagy nem olyan a viszony, hogy anyuci vigasztaljon) milyen reakció váltódik ki????

Agresszor hiszti? ami nem sírással jelenik meg hanem üvöltéssel és erőszakkal?

Vagy ez a megjelenési forma nem jellemzős a hisztis sírásra? és itt igen is a tipikus hisztis sírásra kell gondolnunk, mert akkor elképzelni sem tudom milyen lehet amikor egy férfi így sír.

(hisz magam sem láttam még ilyet se munka közben, se a magánéletben, hogy bármelyik férfi ismerősöm vagy férfi akit láttam hisztis sírásban törjön ki, vagy üljön le és kezdjen el sírni, mert teszem azt nem bírja a nyomást és nem bír tovább nyelni, akár a munkában, akár a magán-családi életben.)

Pszicho napok :)

Nem tudom miért de az elmúlt két napban két olyan dologgal találkoztam ami Csernus Dokihoz köthető, az egyik az A Férfi című könyve a másik meg ez az interjú.....

Az Y generáció és a szerelem 

Egy röpke pillanat :)

Napközben figyelem a várost és az embereket,hogyan mozog minden egyszerre.

Mindenki lehajtott fejjel halad a maga útján, egymásnak mennek, nem figyelnek, táskával fejbe verik a kisgyerekeket. És csak haladnak előre, hol unott arcokkal hol egy egy kacagással lehet találkozni, de valós emberi érzelmekkel nem, és mivel nem szoktam ilyen valós érzelmekkel találkozni igen meglepődtem ma amikor a 9-es buszon egy férfi közel 30 éves,az édesanyja aki közel 60 éves lehetett és a nagymama aki közel 80-nak nézett ki igen nehezen mozgott és járássegítője is volt tudjátok az a kerekes, amikor leszálltak az anyuka egy mozdulattal összecsukta a szerkentyűt a fiú is felpattant és oda lépet a nagyihoz, megfogták egymás kezét és olyan jó volt látni ahogy a nagyi megbízik az unoka már erős kezében,hogy öröm volt nézni, az unoka arcán nem a megszokott unott undor volt hanem tiszta szeretet és még vicceltek is egymással.

A jelenet után körbe néztem a buszom,vajon rajtam kívül más is észrevette-e a mindennapi rohanásban azt a pici szépet?

Nem hiszem hogy más látta vagy megáll az ilyen pillanatoknál,mert ki tudja miért....

A lényeg az hogy igen is vannak pillanatok amik napközben fel tudják dobni a napodat.

By Szuperanyu

Önbecsapás

Annyi féle ember van a világban és úgy veszem észre félnek Boldogok lenni, azaz félnek felvállalni a valódi arcukat....

Miért kell álarc, ha haragszunk valakire, miért kell úgy tenni mások előtt mintha az ég világon semmi nem történt volna....

Miért mutatják azt a világnak és a környezetüknek,hogy semmi baj, minden rendben?

Miért kell fölösleges szerepeket játszani?

Persze most mondhatnátok, hogy ezen miért kell fenn akadni? --- azért, mert ezzel önmagukat is becsapják, és valóban ez lenne vele a céljuk,hogy olyan álarc mögé rejtőzzenek, amiről maguk is elhiszik, hogy olyanok.....közben meg szinte semmit nem tudnak önmagukról, nem ismerik fel jó és rossz tulajdonságaikat, nem merik fel vállalni magukat, olyannak amilyenek, de vajon attól félnek ítélkezni fog a környezetük? Nem hiszem..

Pont azért ítélkeznek mert többen azért látják,hogy az álarc alatt igen nagy bajok vannak.....

Pont azért érzik az álarcot hordó emberek,hogy el kell rejtsék érzéseiket, gondolataikat, mert első körben saját magukat csapják be, de így meg a probléma a szőnyeg alá van söpörve, és nem látjuk, viszont nem hiszem hogy el kéne felejteni,hogy a szőnyeg alá söpörtük.....Bár nem az én tisztem ítélkezni viszont mint mindenki más én is alkothatok véleményt akár hangosan akár magamban.

A világban annyi szép és örömet okozó történés -szépség- van, akár egy napsütéses nap, vagy az eső kopogása az ablakon, akár egy sóhaj vagy pillantás, annyi mindennek lehetne örülni, és nem megragadni a rejtegetés mellett. Ha elrejtjük valós érzelmeiket milyenségünket, becsapjuk a környezetünk, és saját magunk is, és joggal mondhatják mások,hogy nekem ilyenre nincs szükségem, mert nem zsákba macskát akartam venni.... a boltban is azt veszi meg az ember amiről azt hiszi a csomagolás alapján,hogy finom, vagy szép.....